Gyermeksztárból céltudatos Nő

Zendaya Coleman a Disney-sorozatok egykori üdvöskéje jelenleg az egyik legizgalmasabb hollywoodi tehetség. Bebizonyítja, hogy van, akire botrányok nélkül is fel lehet figyelni.

A vörösszőnyeges partik egyik legfeltűnőbb női szereplője kinőtte a gyerekcsatornát. Sok társa ilyenkor kezd mélyrepülésbe, Zendaya karrierjében azonban nincs törés, készen áll rá, hogy feljebb lépjen a következő lépcsőfokra. A nagy kihívások és nagy remények előtt álló sztárhoz Elizabeth Siegel látogatott el.

Zendaya nem tűnik egy tipikus hírességnek, még akkor sem, ha valójában nem úgy bukkant fel a semmiből, hanem egyenesen a szemünk előtt nőtt fel. Nem nőként találkoztunk vele, hanem végig néztük, ahogy nővé válik.
A hírnév indig egyet jelentett azzal, hogy vizsgálat alatt állsz és a közönség tart feletted konzíliumot. Fokozottan igaz mindez, ha úgy cseperedsz fel, hogy igazán híres vagy, akkor még aztán intenzívebb az ellenőrzés feletted. Amennyire felvillanyozónak tűnik, mindig kíváncsiak rád, állandóan figyelnek, annyira idegőrlő lehet átélni mindezt. Nagyon sokan, főleg hozzá hasonló gyereksztárként felnövő hírességek képtelenek helyesen kezelni a rájuk nehezedő nyomást, de nem így Zendaya, akiről az a benyomásunk lehet, hogy kezelni tudja a sikerét, és méltósággal viseli a rá irányuló figyelmet.
Az éppen a felnőtt életének megalapozásán fáradozó sztárról lehetetlen elképzelni, hogy bemutasson a rá váró lesifotósokra, az efféle visszataszító hollywoodi viselkedés a lehető legtávolabb áll tőle, nem részegedett meg saját magától.

A változás kora

Az egészen húsz éves koráig a szüleivel lakó Zendaya csak nemrég érezte úgy, hogy ideje kiröppennie a családi fészekből. Egy öt hálószobás, háromerkélyes tipikus, napfényes kaliforniai házba költözött, ahol a félkész állapotok ellenére máris felszereltnek látszó konyha már előre jelzi, hogy a gazdája nemcsak a szokások kedvéért rendezte be, hanem igenis intenzív használatba kívánja venni. Hogy mennyire új fejlemény a saját lakás, azt már akkor látom, amikor a kapuban üdvözöl. „Bocsáss meg a felfordulásért, éppen most szerelik fel a biztonsági kamerákat” – mutat a ház oldalán, egy létrán szerelő férfira. Átmegyünk a lakáson, hogy a medencéje mellett telepedjünk le, a teraszon. A választásnak praktikus okai vannak: „még nincsenek igazán bútoraim” – vallja be. Annak ellenére, hogy a szerelés egy hangosabb fázisába érkezik, a kalapálás és a fúrás hangjai félig-meddig elnyomják az éppen meginduló beszélgetésünket, Zendaya nem emeli fel a hangját, nyugodt marad, és a lehető legnagyobb természetességgel fogadja, hogy a felfordulás közepette még én is megjelentem. Az viszont látszik rajta, hogy nem egy átlagos húszéves lány, cseppet sem tűnik olyannak, aki még keresi az útját. Inkább koraérett, nagyon is határozott tervei, céljai vannak, ráadásul nem is kevés. Bevallja, hogy mindig is szeretett volna tanár lenni, és valamilyen formában reméli, hogy még teljesülhet ez az álma. Beszéd közben igazi, céltudatos nőnek tűnik, de ahogy a medencében úszó felfújható fánkot és fehér gumihattyút nézem, és persze Zendaya öltözetét, ami egykori középiskolájának  a kapucnis pulcsijából és egy baseballnadrágból áll, azért megnyugszom, hogy valahol belül még ő is egy fiatal lány, aki nem szakadt el teljesen a kortársaitól. „Ez nem egy olyan menő hattyú, mint amikkel az Instagram meg a Snapchat van tele, nem az a márkás darab, ami Rihannának van, de azért betettem a medencébe, hogy vidámabb legyen” – meséli a strandfelszerelésekről, amikor látja, hogy arra téved a tekintetem.
Ahogy végignéztem a lakás csupasz falait, amelyek még várnak, hogy befessék őket, vagy menő művészek festményeit akasszák rájuk, s bútor nélküli, egyelőre csak lehetőségekkel teli helységeket, és itt ülök ezzel a határozott, de azért még tininek kinéző lánnyal, megértem, hogy akár szimbolikusnak is  nevezhetném, hogy éppen most találkoztunk, amikor Zendaya élete hatalmas változáson megy át. A frissen birtokba vett lakása pontosan olyan a csupasz falakkal, a függöny és sötétítő nélküli ablakaival, mint egy hollywoodi reménység biankó csekkje, ami egyelőre csak ígéret, rajta áll, hogy mivel tölti meg. A helyzethez pontosan passzol az is, hogy éppen most készül rá, hogy a televízió után a nagyvásznon is bemutatkozzon, hiszen szerepet kapott a Pókember – Hazatérés című újabb kasszasikernek ígérkező Marvel-filmben. „Csak vártam és vártam a megfelelő lehetőségekre, és most benne leszek a Pókemberben” – mondja. Előre dől és felvonja a szemöldökét, így ismétli meg: „A Pókemberben.” Nyomatékosítja, hogy ez bizony nem kis dolog. Végignéz a frissen ültetett gránátalma -, törpepálma -, és citromfákon, a strandjátékokkal díszített medencén, és egy félig hárító mozdulattal folytatja: „Korábban soha nem volt saját medencénk és soha nem laktam még olyan gyönyörű házban, mint ez.  Mindent igazán meg kell becsülnöm, mert nagyon kemény munka van benne” – mondja.

Hogyan születik a gyereksztár?

Zendaya Oaklandben született, és ahogy ő fogalmaz, nem éppen egy barátságos környéken nőtt fel. A szülei tanárok, és ő a legfiatalabb az öt gyermek közül. Édesanyjának a helyi színházban volt másodállása, ahová nyaranta négyéves korától Zendayát is magával vitte. A színfalak mögül minden előadást végignézett, a Shakespeare darabokat imádta, rengeteg sort kívülről fújt, már akkor tudta, hogy részese akar lenni ennek a világnak. A szülei látták, hogy mennyire elszánt, 12 évesen elvitték egy Disney meghallgatásra: „A semmiből bukkantam fel, tudtam, hogy mit akarok és mindenre elszánt voltam, szerintem látták ezt rajtam” – emlékszik vissza. Ez volt az Indul a risza! című sorozat meghallgatása, és persze hogy látták rajta, hiszen megkapta az egyik főszerepet. Ott kellett hagynia a nagy szerető családját, hogy Los Angelesben bekerüljön a világ egyik legbizarrabb közegébe, a gyerekszínészetbe. „Borzasztóan nehéz volt, én előtte mindig inkább anyuval voltam, de csak apukám költözhetett velem” – mondja erről. Zendaya a klikkekről, tiniháborúkról keményebb ízelítőt kapott, mint bármelyik gimnáziumban. „Kedves és közvetlen vagyok mindenkivel, de valójában csak nagyon kevesen ismernek igazán. Ahol mindenki akar valamit, és mindenki vetélytársa a másiknak, ott hamar megtanulod, hogy a bizalmi köröd csak nagyon szűk lehet” – meséli a tapasztalatait.
Az biztos, hogy nem süllyedt el a tinisztárok álomvilágában, róla nem hallani olyasmiket, hogy modellbarátnőkkel locsolja a pezsgőt a bárban, vagy tányérokat tör az éttermekben, a botrányok elkerülik. Zendaya patyolattiszta imázsára kényesen ügyel. Hogy lehet ezt megóvni? Egyszerűbben, mint a sorstársai példáit szemlélve gondolnánk: „Én inkább otthon maradtam a családommal, és soha nem éreztem vágyat arra, hogy leigyam magam” – fejtegeti. Azért nehézségei neki is vannak, amikor beindult a karrierje, akkor végre az egész családja követhette, ez persze öröm, de egyben felelősség is volt számára. „Gyakran érzem úgy, hogy nagyon nagy a nyomás rajtam, sokan függnek tőlem és szükségük van rám” – meséli őszintén.

Fények és árnyak

Nyerésre áll, de aggódik. Zendaya tényleg nem csak beszél a stresszről. az aggodalom kiül az arcéra, azon gondolkodom, hogy elképzelhető, hogy ez a lány nem is akart híres lenni, vagy már megbánta? „Ó, néha azt gondolom, hogy persze, hogy szerettem volna, máskor meg úgy érzem, hogy erre nem vágytam. Nem az a baj, hogy figyelnek rád, igazéból nem tudok olyan konkrét dolgot találni a munkámban, amit ne szeretnék” – mondja. Aztán elgondolkozik, és tesz egy nagyon érdekes és igazán őszintének tűnő megjegyzést: „Tudod, olyan sok igazán szerencsétlen embert látni ebben a szakmában, és nem érted miért lettek ilyenek”. Közelítsük meg onnan a dolgot, hogy mi az amit igazán szeret? „Imádom a vörös szőnyeget, amikor rálépek átváltozok egy másik emberré. Én leszek Sasha Fierce és Beyoncé” – mondja lelkesen, de aztán elmosolyodik és önironikusan hozzá teszi: „Valójában úgy cammogok, mint egy öregember.” Talán nem is véletlen, hogy ennyire élvezi a vörös szőnyeges bevonulást, hiszen ha nem színésznő lenne biztosan topmodell volna, magas és elképesztően hosszú lába van. Nagyon izgalmasan öltözködik, amikor erről beszélünk, rögtön kiemeli, hogy Law Roach a stylistja, akit családtagjának tart. „Sosem akarunk cuki dolgokat csinálni a vörös szőnyegen, cukinak lenni nagyon unalmas” – avat be gyakran meglepő outfitjeinek hátterébe. „Gyakran megkapom, hogy mit akarok ezekkel a feltűnő, furcsa ruhákkal, szerintem ez nem csak a ruhákról szól, hanem arról hogy vállald magad, én arra szeretnék bíztatni másokat, hogy vállalják magukat” – mondja Zendaya.
Egyértelmű üzenete ez a húszéves lánynak, és tényleg tudja, hogy miről beszél, volt már tárgya a Twitteren rasszista támadásnak, amikor egy riporter a vörös szőnyegen viselt rasztafrizurája láttán azzal viccelődött, hogy érezni a fűszagot, ha Zendaya hajára nézünk. Félvérként sokkal kevésbé érinti a megkülönböztetés, de neki nagyon fontos, hogy felvállalja afroamerikai gyökereit, sikerét és népszerűségét mindenképpen szeretné arra használni, hogy segítse a sokszínűség ügyét Hollywoodban. „Sokszor megkérdezem magamtól, hogy vajon ugyanilyen lehetőségeim lennének-e erre, ha kicsit sötétebb nő lennék. És az egyértelmű válasz: nem. Ezért is felelősség használni a képességeimet és lehetőségeimet arra, hogy változzanak a dolgok” – mondja Zendaya. Az biztos, hogy ő most komoly esélyt kapott, a Pókember után máris újabb filmet forgat Hugh Jackmannel és Zac Efronnal, saját ruhamárkájával a Daya by Zendayával kislánykori hobbiját emeli professzionális keretek közé, és dolgozik a második lemezén is. A következő évek róla fognak szólni!

Forrás: magyar Glamour magazin (2017/április)